NEMZETKÖZI KERESŐ
 

VIDEOFILM.HU
 

Film
  


Ősfilm: Edison felvétele

 


Ősfilm: Eadweard Muybridge (1830–1904) mozgókép felvételeinek egyike

A film napjaink egyik legnépszerűbb információs, ismeretterjesztő, szórakoztatási és művészeti célú technikai eszköze. Ma már nem is rövid története első pillanatától kezdve a látható világ megörökítésére, dokumentatív szándékkal is használták. Az audiovizuális mozgókép (már régen idetartozik a televíziózás, a videó is) mennyiségét tekintve ma is elsősorban ezt teszi: információkat gyűjt, rögzít és közöl.

Ha filmről beszélünk, hagyományosan elsősorban mégis a filmművészetről beszélünk.

A filmművészet a hetedik művészeti ág. Az alkotó művészetek között az első, amelyik a teret és az időt egyszerre: közvetlenül használja föl, időben és térben egyszerre működik.

 

A film története

A mozi (filmszínház) születésének azt a pillanatot tekintjük, amikor a kinematográf feltalálói először tartottak vetítést fizető közönségnek.

Lumière-fivérek


Auguste és Louis Lumière

1895 februárjában szabadalmaztatták a kinematográfot, a Lumière fivérek találmányát. 1895. december 28-án Louis Jean Lumière és fivére, Auguste saját filmjeikből álló előadásukat a párizsi Grand Caféban tartották.

 

Pathé-fivérek

A Pathé Cinema céget Charles és Émile Pathé saját filmek gyártására alapította. A Pathé Fréres pedig a kinematográfok építésével foglalkozott. A két vállalkozás vezető pozíciót vívott ki egész Európában.

Gaumont

A Pathé egyetlen komoly vetélytársa a Société Gaumont volt, amely 1910 után felül is kerekedett a versengésben.

Megszólal a film

A fonográf megjelenése után Muybridge javasolta Edisonnak, hogy a két találmányt kombinálják. 1904-ben Oscar Mester, német producer saját fejlesztésű berendezésével, a biofonnal kápráztatta el a St. Louis-i világkiállítás látogatóit az új hangosítási kísérletével.

 

  • Hangzótól a digitális hangzásig

1922-ben három német mérnök – Hans Vogt, Joseph Massolle és Benedict Engel – levetítette első hangosfilmjét Berlinben. Az általuk feltalált új eljárást használták.

A Warner Brothers A dzsesszénekes című 1927-es munkájával vette kezdetét a hangosfilm korszaka.

A hangosfilm leglátványosabb áldozata maga a filmművészet volt, ugyanis a korai hangfelvételek rejtett mikrofonokkal készültek. A színészeknek a mikrofon irányába kellett beszélniük, a színészi mimikát ezzel korlátozva.

1930-ban bemutatták Budapesten a Kék Bálványt, az első magyarországi hangosfilmet. Ezt követi a Hyppolit, a lakáj. Az 1930-as években elterjedt a Movietone eljárás. A keverésnek köszönhetően hamarosan a film összes hangja egyetlen hangsávba került. 1940-ben Walt Disney Fantázia című rajzfilmjében használták először a sztereó hangot.

A hetvenes években fejlesztette a ki a Dolby laboratórium zajszűrő rendszerét. Majd a 80-as években megjelent a digitális hangrögzítés.

Színes film

1907-ben a Lumière fivérek bemutatták az autokróm eljárást. 1909-ben a londoni Palace varietében levetítették az első színes hatású filmet. 1917-ben a tényleges színes film bemutatkozására az Amerikai Egyesült Államokban a technicolor eljárás adott lehetőséget. 1936-ban a szubtraktív színkeverés fejlettebb eljárást alkalmazták, ami az Agfacolor néven vált ismerté a színes filmek körében. A német gyártót az Eastman Kodak követte Kodakchrome néven.

 


Walt Disney balra

A Technicolor vállalat 1930-ra dolgozta ki a három alapszín, illetve a keverésükkel létrehozott többi színnel készíthető filmek gyártási lehetőségét. Walt Disney fejlesztette ki az eljárást. A Hiúság vására című film 1935-ben készült, de a színes film valódi premierjére 1937-ben került sor Disney Hófehérke és a hét törpe című klasszikusának bemutatójával.

A számítógépes film

A '80-as–'90-es évekre a számítógépek fejlődésével egyre inkább elterjedt a CGI (Computer-Generated Imagery – számítógépes ábrázolás). Ez egyre meggyőzőbbé, könnyebbé és olcsóbbá vált, így fokozatosan kiszorította a maketten alapuló ábrázolást. 2002-ben A Gyűrűk Ura második fejezetében sok ezernyi mellékszereplő nélkül hoztak létre élethű méretű hadsereget több hónapnyi számítógépen végzett képszerkesztés segítségével. Az igazi áttörés egy évvel korábban az animációs filmek terén következett be, a Final fantasy – A harc szelleme című egész estés filmmel, amely teljes egészében számítógéppel készült, és az ábrázolás csaknem fényképhű.

Amerikai filmstúdiók

A világ első műtermét Thomas Alva Edison építette 1893-ban. Beceneve „Fekete Marika” volt. Az 1920-as évek végére az amerikai filmipar stúdiók rendszerébe szerveződött. A „Big Five” (a nagy ötös) – a Paramount, a MGM, a Fox Film, a Warner Brothers és az RKO – mind saját stúdióval és mozilánccal rendelkeztek. A másik három kisebb cégnek – Universal, Columbia, United Artists – nem voltak filmszínházai.

Az ötösfogat a filmek bevételeinek jelentős hányadára tett szert. Az új filmeket először csak saját mozijaikban vetítették és a vetítési jogokat csak később adták át a kisebb, független filmszínházaknak. A filmekbe fektetett tőke maximális megtérülését a nemzetközi forgalmazás jelentette. A többi ország saját nemzeti piacának egy részét kénytelen volt átengedni az amerikai filmiparnak.

A klasszikus hollywoodi játékfilm és filmkészítés világszerte követendő példává vált. A nagy gazdasági világválság hatására, 1930 és 1934 között csaknem 25%-kal csökkentek a mozik jegybevételei. Bevételpótlásként a mozitulajdonosok ajándéktárgyakat osztogattak a jegyvásárlóknak és büféket nyitottak. A stúdiók létszámleépítést hajtottak végre, a megtartott alkalmazottaknak pedig csökkentették bérét. Ebben a kritikussá vált helyzetben kezdtek egységes szervezetbe tömörülni az alkalmazottak, és létrejöttek a filmipar legbefolyásosabb szakszervezetei, amelyek máig jelentős hatalommal rendelkeznek.

A II. világháború utáni első években a nézők rekordszámra látogatták a mozikat, ami egy rövid időre újra fellendítette a filmipart. A társadalmi és gazdasági változások hatására a stúdiórendszer is hanyatlásnak indult. A televízió elterjedése és az amerikai lakosság tömeges külvárosokba költözése következtében, a belvárosi mozik látogatottsága mélyrepülésbe kezdett. A nagy stúdiók filmvetítési jogait 1948-ban az USA Legfelsőbb Bíróságnak a trösztök felszámolásáról szóló ítélete pecsételte meg. A „Paramount-ítélet” kötelezte az ötösfogat tagjait filmszínházaik értékesítésére.

A televízió új lehetőségeket nyitott a stúdiók számára. Bár a hagyományos stúdiórendszer felbomlott, a nagyobb hollywoodi cégek mégis életben maradtak. Filmmegjelenési lehetőségeiket az újonnan felépített bevásárlóközpontokban kialakított mozikban aknázták ki. Káprázatos filmeket mutattak be, amiket a mozikból való kifutásuk után átadtak a televízióknak.

Független alkotóként kezdték kezelni a sztárokat, a rendezőket és a producereket. Az átalakulás egyetlen áldozata, az amúgy is betegeskedő RKO Pictures volt. A többi cég a mai napig fennáll.

  • 20th Century Fox – A cég William Fox (született Fried Vilmos, édesanyja után azonban Fuchs Vilmos.) filmszínházbirodalmából, a Fox Film Corporation-ből (alapítva: 1914) és a Twentieth Century Pictures-ből fejlődött ki. A két cég 1933-ban olvadt egybe.
  • Columbia Pictures – Az 1919-ben alapított vállalat működésének első három évtizedében a cég elnöke Harry Cohn volt. Neki köszönhetően még a gazdasági világválság idején is nyereségesen működött a Columbia.
  • Miramax – A céget Harvey és Bob Weinsten alapította 1980-ban. A 90-es évek elején vált sikeres filmforgalmazóvá.
  • New Line Cinema – A Robert Shyne által létrehozott New Line 1967-ben kezdett el tevékenykedni underground filmek független forgalmazójaként
  • Orion Pictures – Az Orion Pictures vállalat a Kaszás csillagkép latin nevéről kölcsönözte a nevét, maga a logója is a csillagkép. 1978-ban alapította öt, United Artists-ból kivált vezető.
  • Tri-Star Pictures – A CBS Televízió, a Home Box Office (HBO) és a Columbia Pictures hozta létre 1982-ben. Ma a Tri-Star a Sony Pictures Entertainment holding önálló részeként működik Kaliforniában. Korai sikerei között található Alan Parker Madárka, a Nicsak ki beszél és Paul Verhoeven Az emlékmás című mozija, a Hook, A szerelem hullámhosszán és a Függő játszma.
  • Universal Pictures – Carl Laemmle alapította 1912-ben. Los Angeles környékén nyitotta meg a Universal City stúdiótelepét, a világ legnagyobb filmgyártó vállalkozását
  • Warner Brothers – 1903-ban kezdték meg működésüket, de csak 1925-ben kezdődött a Warners Stúdió szárnyalása, mikor a cég hajlandó volt kockáztatni a hangosfilm technológiájával.
  • RKO Pictures – A Radio–Keith–Orfeum a többi stúdióhoz képest későn, 1928-ban jelent meg, mikor a stúdiók a hangosfilm átállás lázában égtek.

Idő szerinti osztályozás

Részletesebben lásd: az évenkénti lebontást

1890-es évek

1895-ben Filoteo Albertini olasz feltaláló szabadalmaztatta kinetografónak nevezett, mozgóképet bemutató készülékét, majd Párizsban a Lumière fivérek megtartották első nyilvános vetítésüket. Egy évvel később a Thomas Alva Edison által alapított társaság New Yorkban megrendezte az első nyilvános filmvetítés az Egyesült Államokban, valamint Budapesten megtartották az első mozielőadást a körúti Royal Szállóban, melyet egy éven át naponta többször is megismételtek.

1900-as évek

1902-ben Georges Méliès bemutatta az Utazás a Holdba című trükkfilmjét, amely a sci-fi elődje is volt. 1903-ban Edwin S. Porter elkészítette A nagy vonatrablás című filmjét, mely megteremtette a western műfaját. Ekkor alkalmazzák először a „fártot”, a sínen mozgó felvevőgépet.

 


A nagy vonatrablás

1904-ben szabadalmaztatták a hangzófilmet. Két évvel később megnyitották Budapesten az első igazi mozgóképszínházat, a Projectograph-ot. Robbanásszerűen megnőtt a produkciók száma. Stúdiókat, műtermeket rendeztek be, hogy függetlenítsék magukat az időjárási és egyéb változásoktól. 1906-ban a világ első, egész estét betöltő filmjének a melbourne-i városházán ünnepelték a bemutatóját. A Tait testvérek filmje, a Kelly bandájának története az ausztráliai mindennapokat elevenítette meg. Rá egy évre az Egyesült Államokban az igazságszolgáltatás kiterjesztette a szerzői jog elvét a filmre is.

1910-es évek

 


Egy nemzet születése, (1915)

1911-ben Hollywoodban megnyílt az első filmstúdió. A következő évben erőteljesen gyarapodik a számuk, ami felkeltette a filmgyártók érdeklődését. Ennek talán az oka az volt, hogy a szenzációhajhász históriák jól megalapozott piacába nem volt nehéz bekerülni. Az izgalom, a feszültség tetőfokán végződő részek így biztosítani tudták a moziba járó tömegek visszatérését. 1913-ban Charlie Chaplin, artista kialakította a kacsázva járó, bánatos toprongy figuráját. Két évre rá az Egyesült Államokban a Fox vállalat kerül az élre. 1917-ben megszületett az első színes film, a The Gulf Between. 1919-ben Magyarországon államosították a filmipart.

1920-as évek

 


D.W.Griffith

1920-ban Lugosi Béla Hollywoodba került. Neve még ma is fogalom. Ő játszotta legmeggyőzőbben a vérszívó erdélyi vámpírt, Drakulát. 1921-ben D. W. Griffith megalkotta első hangosfilmkísérletét, Az álmok utcáját. A némafilm egyes részeihez hangot adott. 1924-ben Walt Disney filmtrükkproducer először mutatott be rajzfilmet. Két évvel később az egyszerű, olcsó „kismozikat” óriási filmpaloták váltották fel. A némafilmkorszak végére a film, a „hetedik művészet” is kivívta az őt megillető helyet. 1927-ben hódítani kezdett a hangosfilm a A dzsesszénekessel. A hangosfilmek zenéjének története 2 szakaszra osztható: 1925–1960-ig, illetve 1960-tól napjainkig. A filmtörténet kezdetén nem a szavaknak, hanem a zenének jutott szerep, és eleinte úgy tűnt, a hangosfilm alig különbözik majd a némafilmtől. Ekkor indult el a musical. 1927-ben létrehozták Hollywood első önkorlátozó szabálygyűjtemét.

1930-as évek

1932-ben Velencében megrendezték az első Velencei Nemzetközi Filmfesztivált, kiosztották a fesztivál fődíját, az Arany Oroszlán-díjat. 1936-ban George Cukor magyar származású filmrendező és producer elkészítette a Rómeó és Júlia című filmjét, melyet később Franco Zeffirelli is filmre vitt 1967-ben. 1939-ben Az Oscar-díjas Elfújta a szél került bemutatásra.

1940-es évek

1946-ban a cannes-i lett a legfontosabb európai filmfesztivál, amelynek a fődíja az Arany Pálma.

1960-as évek

1963-ban az USA-ban a fekete polgárjogi szervezet panaszt emelt a hollywoodban tapasztalható faji megkülönböztetés ellen. A leghosszabb nap című filmben ugyanis, amely egy fontos háborús esemény hiteles bemutatásának tekinthető, az együtt harcoló 1500 katona között egy fekete bőrű katona sem található. A tiltakozás eredményeként augusztus 20-án a NAACP megegyezett a nagy filmstúdiókkal a fekete szereplők kötelező arányáról. 1963-ban a Kopár élet című film Rio de Janeiró-i bemutatásával a brazil cinéma novo (új film) mutatkozott be.

1970-es évek

1970-re az amerikai mozik válságba kerültek, a stúdiók 5 hónap alatt 700 alkalmazottat bocsátottak el. 1976-ban Párizsban először osztották ki a César-díjat. Egy évvel később az Egyesült Államokban bemutatták George Lucas filmjét a Csillagok háborúját, amelynek a amerikai bevételi rekordját jóval később csak a Titanic tudta csak megdönteni; az inflációt is figyelembe véve még ma is abszolút első. Mindemellett a Csillagok háborúja volt az első film, amit Dolby Stereo hanggal mutattak be.

1980-as évek

1986-ban az amerikai Canon cég megszerezte Anglia legnagyobb moziláncát. Ezzel az angol mozik 40%-a a Canon kezébe került. Az ú.n. független filmstúdiók és a hollywoodi B-kategóriájú filmek hatalmas hulláma mind az USA-ban, mind a világ egyéb pontjain elárasztja a mozikat és a video-kölcsönzőket, köszönhetően a csökkenő előállítási költségeknek, és olyan országok anyagi és humán "ébredésének", mint Hong Kong (lásd kung-fu filmek), India (Bollywood!). Franciaországban hatalmas összegeket költ az állam az európai (értsd francia) filmek támogatására, megpróbálván ellenállni Hollywood dömpingjének.

1990-es évek

1996-ban a mozi századik évfordulójának ünnepségsorozata keretében első ízben rendezték meg Budapesten a Magyar Filmesek Világtalálkozóját. A kínai kormány betiltja a Disney, a Sony és az MGM amerikai filmgyártó cégek működését Kínában. Az indok: a Kundun, a Hét év Tibetben, és a Vörös sarok című filmek torz képet festenek Kínáról. 1998-ban a Titanic című film nemzetközi bevétele átlépte bűvös egymilliárd dollárt.

Filmgyártás

A filmgyártás az egész világon más rendszerben működik. Sok hollywoodi film 3D animációt, robottechnikát, CGI-t használ. A filmesek szakszervezetekbe tömörülnek, munkájuk igen jól szervezett, szerződéseikben előre meghatározott tiszteletdíjakat kötnek ki. Európában a filmművészet dominál és nem a filmipar. A fizetések sokszor nagyon alacsonyak, kis stábbal dolgoznak, a forgatási nyersanyaggal takarékosan bánnak.

A filmgyártás lépései 5 szakaszra bonthatók:

  1. Forgatókönyv
  2. Előkészítés
  3. Forgatás
  4. Utómunkálatok
  5. Forgalmazás

Filmes műfajok

A filmeket különböző műfajokba soroljuk a következő paraméterek figyelembevételével:

  • a film hossza;
  • a film dramaturgiája;
  • a film témája;
  • történésének helyszíne;
  • történésének ideje.

Ennek megfelelően az általánosan elfogadott és leggyakoribb filmes műfajok a következők: akciófilm, amatőr film, animációs film, burleszk, bűnügyi film vagy krimi, családi film, Dogma-film, dokumentumfilm, életrajzi film, filmdráma, filmhíradó, filmmusical, filmszatíra, filmvígjáték, független film, gyerekfilm, háborús film, horrorfilm, ifjúsági film, irodalmi adaptáció, játékfilm, kalandfilm, katasztrófafilm, kísérleti film, kisjátékfilm, kosztümös film, kultuszfilm, melodráma, mesefilm, művészfilm, rajzfilm, romantikus film, rövidfilm, science fiction film, szerzői film, színházfilm, thriller, tinifilm, történelmi film, westernfilm, zenés film.

A filmes műfajok közötti határ nem minden esetben éles, egy alkotás akár több műfajhoz is besorolható.[forrás?]

Filmhíradó

A filmhíradó a mindennap eseményeinek megörökítése filmen. A filmhíradó egyidős a mozgóképpel, hiszen a legelső filmek szinte kivétel nélkül a valós életet választották témául. A Lumiére testvérek első filmje volt egyben az első filmhíradó: La Sortie des Usines 1894-ben a gyárépületet elhagyó munkásokat mutatta be.

Dokumentumfilm

A dokumentumfilm gyökerei a filmhíradókban fogantak. Olyan tényeken alapuló film, amely valós eseményekről és emberekről szól. A műfaj megnevezése a francia „documentaire” kifejezésből származik, amelyet eredetileg útifilmekre használtak.

Játékfilm

A játékfilm műfaja az első filmek korában alakult ki, amikor a filmesek ráébredtek, hogy érdemes filmre vinni különféle kitalált történeteket is. A film ekkor lett a szórakoztatóipar egyik alapköve. Az elmúlt 100 év során rengeteg játékfilmes műfaj keletkezett.

Animációs film

Az animációs film rajzok olyan fényképészeti reprodukálása, amihez különböző technikákkal mozgást és hangot illesztenek. Az ötletet a rajz és filmkamera segítségével valósítják meg. A művész megrajzolja a cselekmény színterét és szereplőit mozgás közben. Ahhoz, hogy a mozgás láthatóvá váljon, egy 24 rajzból álló sorozatot kell készíteni úgy, hogy minden következő rajzon a mozdulat másik mozzanata látszódjék. Ezután minden egyes rajzot kamerával rögzítenek, s így lesz a 24 rajzból az ábrázolt mozgás egy másodperce. Míg a játékfilm és a dokumentumfilm készítője a valós térből rögzít élő mozgást, a rajzfilm szerzője a teret és a mozgást is megrajzolja.

Filmes munkakörök

Egy játékfilm megszületéséhez legalább száz ember munkája szükséges, de némely szuperprodukció több ezer filmes munkáját is igényli (A gyűrűk ura című filmen 3000 ember dolgozott). Magyarországon a stáb szűk alkotói csapatához tartozik a rendező, az operatőr, a forgatókönyvíró, a dramaturg, a jelmez- és díszlettervező és a hangmérnök. A gyártási munkálatok felügyelői pedig a producer, a rendező, a gyártás- és felvételvezető.

Földrajzi osztályozás

Európai film

Az európai film az amerikai filmmel összehasonlítva sokkal liberálisabb világnézetet mutat, amikor a meztelenséget és a szexualitást ábrázolja, de kevésbé megengedő, amikor az erőszakot mutat be.

Amerikai film

A 20. század végére mind a nézők, mind a filmkészítők számára világossá vált, hogy a filmgyártás fő vonalát egyértelműen az amerikai film képviseli. Egészen pontosan a hollywoodi filmgyártás; ez a dollármilliós költségvetésű, még több dollármilliókat hozó filmekre specializálódott „gépezet”. A műfajt, sztorit, színészeket, technikai elemeket és – sokszor utolsóként – a rendezőt gondosan választják ki, mindent a gazdasági haszon érdekében. A legnagyobb amerikai filmrendezők közé tartoznak Charlie Chaplin, Orson Welles, a magyar származású George Cukor és Kertész Mihály, Alfred Hitchcock és Stanley Kubrick, a ma élők közül Francis Ford Coppola, Steven Spielberg, Martin Scorsese, Woody Allen és a független filmes Quentin Tarantino. (A leghíresebb amerikai filmsztárokat lásd a Hollywoodi filmsztárok listája szócikkben!)

Ázsiai film

India a világ legnagyobb filmgyártó országa. Az indiai hagyományokat követő zenés tömegfilmek mellett több világhírű filmalkotás fűződik Szatyadzsit Raj és Mira Nair nevéhez. A japán filmművészet világhírű mesterei Jaszudzsiro Ozu és Akira Kuroszava. A kínai film a 90-es évek óta ér el komoly nemzetközi sikereket, elsősorban Csen Kaj-ge és Csang Ji-mu alkotásaival. Meg kell még említeni a grúz Tengiz Abuladze filmjeit, az iráni Dzsafar Panahi, Mohszen Makhmalbaf és Abbasz Kiarosztami különleges filmkölteményeit, valamint a koreai rendező, Kim Ki-duk filmjeinek legújabb nemzetközi sikerét.

Filmművészet

Irányzatok

Olasz neorealizmus

A neorealizmus olasz filmirányzat, melynek első darabja és alapműve Luchino Visconti Megszállottság (Ossessione) című filmje. Csak 1945 után mutatták be mozikban, de már előbb nagy hatást tett az egész olasz filmszakmára. Egyébként a kifejezést Umberto Barbaro használja először 1943-ban. A neorealizmus gyökeresen szakított az addigi olasz film hamis valóságábrázolásával, dokumentarista szemléletet honosított meg, és óriási hatást tett az egész európai filmművészetre.

Francia új hullám

A francia új hullám (nouvelle vague) nevét az Express c. folyóirat egy 1957-es cikke adta. Kiemelkedő egyéniségei közül François Truffaut (Négyszáz csapás, Jules és Jim, Lopott csókok) pályáját filmkritikusként kezdte, és már mint rendező megmaradt az új hullám teoretikusának. Talán ennek is köszönhető az új hullám (más nemzetek új hullámainak is) nagyfokú stiláris tudatossága.

Dán Dogma filmek

A mozgalom követői egyfajta szakítást hirdetnek a múlttal, a konvencionális filmkészítéssel, s saját megfogalmazásuk szerint autentikus filmeket akarnak készíteni, hogy megmutathassák a valóságot a nézőknek. Ehhez egyes helyeken meglehetősen bizarr, formabontó, mégis a filmes világban felpezsdülést hozó „tízparancsolatot” alkottak.

Díjak, filmfesztiválok

 


A cannes-i fesztiválpalota

Az 1990-es évektől világszerte körülbelül 200 filmfesztivált tartanak meg. Európában a legfontosabbak a

A producerek, rendezők és színészek számára egy fesztivál díj különlegesen fontos jelentőségű, mivel ez gyakran belépő a nemzetközi filmpiacra. Az újságírók gondoskodnak a népszerűségéről, ami számos nagy produkciónak moziközönséget szervez.

 

Az Oscar-díj (hivatalos nevén Academy Award) az Egyesült Államok legrangosabb filmművészeti díja, amelyet a Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia (AMPAS) ad ki több kategóriában 1929 óta.

Golden Globe-díj a hollywoodi külföldi sajtó díja, az Oscar-díj előszobájának is nevezik.

A César-díj (röviden: César, ejtsd: szézár) Franciaország legrangosabb filmművészeti díja.

A BAFTA-díj a Brit Film- és Televíziós Akadémia díja, melyet minden évben több témában és kategóriában ad ki.

A világ legjobbnak tartott filmjei

A 20. század első fele

Játékfilmek

Az 1958-as brüsszeli világkiállítás alkalmával 12 játékfilmet jelöltek meg a világ legkiválóbbjaiként.

A Filmarchívumok Nemzetközi Szövetsége (FIAF) és a Filmtörténészek Nemzetközi Szövetsége közösen választotta ki a zsűrit, amely 27 ország legjobb filmtörténészei közül került ki. A zsűri a filmtörténet első hatvan évének filmterméséből, vagyis az 1895 és 1955 között készült filmek közül választhatott. Tagjai postán küldték el a 30 film címlistáját tartalmazó szavazatukat. Ezek közül szűkítették tizenkettőre a legtöbb voksot kapott filmek, illetve rendezők listáját, melyet azóta is Brüsszeli tizenkettő néven emlegetnek. [1]

Az úgynevezett „brüsszeli tizenkettő” rangsor szerinti listája:

  1. Szergej Mihajlovics Eisenstein: Patyomkin páncélos (1925)
  2. Charlie Chaplin: Aranyláz (1925)
  3. Vittorio De Sica: Biciklitolvajok (1948)
  4. Carl Theodor Dreyer: Jeanne d'Arc szenvedései (1928)
  5. Jean Renoir: A nagy ábránd (1937)
  6. Erich von Stroheim: Gyilkos arany (1923)
  7. D. W. Griffith: Türelmetlenség (1916)
  8. Vszevolod Illarionovics Pudovkin: Anya (1926)
  9. Orson Welles: Aranypolgár (1941)
  10. Alekszandr Petrovics Dovzsenko: Föld (1930)
  11. Friedrich Murnau: Az utolsó ember (1924)
  12. Robert Wiene: Dr. Caligari (1919)

Dokumentumfilmek

A dokumentumfilm népszerűsítésére és a szavazás sikerén felbuzdulva az 1964-es mannheimi dokumentumfilm-fesztiválon hasonló módon szavazták meg a műfaj 12 legjobbnak tartott alkotását. Forrás: wikipedia.hu

DVD


DVD

A DVD („Digital Versatile Disc” (digitális sokoldalú lemez) vagy még korábban a „Digital Video Disc” rövidítése) nagy kapacitású optikai tároló, amely leginkább mozgókép és jó minőségű hang, valamint adat tárolására használatos. 1995-ben alkotott konzorciumot a Matsushita, a Toshiba, a Philips, a Sony, a Time Warner, a Mitsubishi, a Pioneer, a Hitachi, a Thomson és a JVC, hogy létrehozzanak egy az eddigieknél nagyobb kapacitású adathordozót, melynek paramétereiben megegyeztek.

 

Méreteit tekintve általában akkora, mint a CD, vagyis 120 mm átmérőjű. Ritka ugyan, de létezik a Mini–CD-hez hasonlóan Mini–DVD , 80 mm-es átmérővel. A CD-vel felülről kompatibilis.

 

Fajtái

  • DVD–Video (mozgóképek tárolására)
  • DVD–Audio (hang tárolására)
  • DVD–ROM (adat, préselt)
  • DVD–RAM (adat, közvetlen (direkt) elérésű)
  • DVD-R és DVD-RW (adat; az R egyszer írható [recordable], az RW újraírható [rewritable])
  • DVD+R és DVD+RW (fenti kettőhöz hasonló, azokkal rivalizáló formátum)

A +R/+RW, illetve -R/-RW formátumok egymással nem teljesen kompatibilisek, támogatottságuk kb. fele-fele arányban oszlott meg megjelenésük táján a piacon, majd viszont 2006 végére szinte az összes otthonokba kerülő lejátszó támogatta mindkét típust.

 

A CD-vel ellentétben, amin a hangot az adathoz képest teljesen eltérő módon tárolják, a DVD-k különböző fajtái egységes, közös állományrendszert, az úgynevezett UDF-et használják.

 

DVD–Video

A DVD–Video lemezek lejátszására szükség van – természetesen – egy erre alkalmas lejátszóra. Ez lehet asztali lejátszó, ami kinézetére leginkább egy videókazetta-lejátszóra hasonlít, de lehet számítógépbe épített meghajtó is. Általában ezek az eszközök képesek a lemezre írni.

A DVD-n kiadott filmek MPEG-2 videotömörítéssel, valamint Dolby Digital AC–3 hangtömörítéssel kerülnek a lemezekre, ez utóbbi rendszerint sokcsatornás változatban. A DVD filmek adatsebessége általában 3 és 10 Mbps között van, és jellemzően a tartalomhoz alkalmazkodik.

A DVD–Video lemezeken található hanganyag tömörítése több különböző módon is megengedett, szabványos: lehet PCM, DTS, MPEG vagy Dolby Digital AC–3. Az NTSC országokban a PCM és az AC–3 támogatása kötelező a lejátszókban, a másik kettő opcionális. A PAL rendszerű országok eredetileg a PCM és MPEG kódolási eljárások mellett álltak ki, de a Philips legnagyobb sajnálatára nemzetközi nyomásnak engedve be kellett venniük az AC–3-at a lemezeken opcionális, a lejátszókban pedig kötelező támogatásra.

 

Régiókódok

A régiókódok teljesen független a védelmi kódolástól, azokat pusztán a filmipar igényeinek kielégítésére vezették be; segítségükkel az egyes lemezek egy-egy adott területhez rendelhetőek, és azokat csak a megfelelő berendezések képesek lejátszani. Ezzel megoldható, hogy a különböző földrajzi területeken a filmek kibocsátási dátumai eltérjenek: hiába bocsátották ki például a filmet DVD-n Kanadában, attól azt még Japánban – megfelelő eszköz híján – nem fogják tudni megnézni. Ezen elv alapján egy film például kiadható DVD-n Kanadában még akkor is, ha Japánban még a mozikba sem került, hiszen még így sem fenyeget az a veszély, hogy a japánok előbb nézhetnék meg DVD-n a filmet, mint moziban. A forgalomban lévő DVD-lejátszók – a specifikáció szerint – csak olyan lemezt játszhat le, melyen be van állítva régiókód; számos olyan példány is kapható kereskedelmi forgalomban, amely ezt figyelmen kívül hagyja és bármilyen lemez lejátszására alkalmas („régiófüggetlen” vagy „régiómentes” lejátszók).

 


A világ régiófelosztása

A régiók a következők:

A 0-s régió valójában nem jelöl ki régiót, csupán azt jelenti, hogy bármely lejátszóban játszhatók.

RCE

Az RCE (Regional Coding Enhancement) eljárást néhány stúdió fejlesztette ki annak érdekében, hogy a régiófüggetlen lejátszók (amik figyelmen kívül hagyják a régiókódokat) ne legyenek képesek lejátszani egyes 1. régiós filmeket. Az első ilyen film 2000. október 30-án jelent meg: A hazafi.

A gyárilag régiófüggetlen lejátszók egy része az RCE kódolást is figyelmen kívül hagyja, más részüket kézzel lehet beállítani a megfelelő régióra. A „házilag” átalakított lejátszók nagy része az RCE lemezek esetén hibaüzenetet küld, „hibás régió” vagy pedig egy ”színes világtérkép” formájában.

Az utolsó információk alapján újonnan csak a Columbia/Tri-Star bocsát ki ilyen kódolású lemezeket.

(A régió- és RCE-kódolt DVD lemezekről például a http://www.dvdtalk.com/rce.html (DVD Talk fórumon, angolul) lehet olvasni.)

DVD adatlemezek

 


A DVD-RAM felismerhető a „kockásságról”

  • A DVD–ROM lemezek előre írtak, „házi” írásuk nem lehetséges, olvasásukhoz szükség van egy DVD–ROM-olvasóra. A lemezek körülbelül 4,7 GB adatot képesek tárolni egy rétegen; vannak kétrétegű lemezek, ezek összesen körülbelül 8,5 GB adatot tartalmaznak.
  • A DVD–RAM egy kicsit kilóg a sorból, külön tárolója van, mely miatt természetesen már az olvasásához is másfajta eszköz kell, mint a többihez. Befogadóképessége 4,7 GB oldalanként, nevéből eredően véletlen elérésű, többször írható.
  • A DVD-rögzítők 2000-ben kezdtek megjelenni Japánban, azóta közel az egész világon elérhetővé váltak. Az írható lemezeknek több formátumuk létezik, ezek – mint a történelemben oly sokszor már – természetesen versengenek egymással. Lehetnek egy- vagy kétoldalasak.
    • A DVD-R és +R lemezeket egyszer lehet csak írni, míg a -RW és +RW lemezek többször írhatók. Olvasásuk lehetséges egy egyszerű, számítógép házába is építhető DVD-olvasóval, írásuk hasonlóképpen, ám itt ügyelni kell, hogy - vagy + a lemez, illetve a DVD-író. Tárolókapacitásuk 4,7 GB körül van oldalanként. Vannak többrétegű lemezek, ezek összesen körülbelül 8,5 GB adatot tartalmaznak.
      • A DVD- lemezeket a DVD Forum pártolja.
      • A DVD+ lemezeken nincs szükség „finalization”-re (ez még CD-írásból ismerős fogalom) ahhoz, hogy egy lejátszóban használhassuk őket. Léteztek Mini DVD+R lemezek (80 mm-esek), melyek kapacitása 1,5 GB körül van.

Típusai szerint:

  • DVD-5 egyrétegű egyoldalas lemez, 4,7GB kapacitással
  • DVD-10 egyrétegű kétoldalas lemez 4,7x2, azaz 9,4GB kapacitással.
  • DVD-9 kétrétegű egyoldalas lemez 8,5GB kapacitással
  • DVD-18 kétrétegű kétoldalas lemez, 8,5GBx2, azaz 17GB kapacitással.

DVD-meghajtók

A DVD-meghajtók DVD-lemezek lejátszására alkalmas olvasóegységek, melyek visszafelé kompatibilisek az előző lemezformátumokkal (CD-Audio, CD-ROM, VCD, SVCD stb.)

Élettartam

Egy közönséges DVD élettartama, jó tartási körülmények közt 10-15 év. Érdemes fénytől védett, hűvös, páramentes helyen tartani őket. Léteznek archiválási minőségű DVD-k, ezek élettartama hosszabb (100 év). Áruk a normál DVD többszöröse (5-6X).

A DVD lemezek élettartama igencsak szóródik, az ismert NIST tesztek szerint csupán a vizsgált termékek 47%-a az amelynek becsült élettartama 15 éven túl van. A legrosszabb eredmény 1,9 év a becsült időtartamra.

S-Video

Az S-Video olyan, videoberendezések közti kapcsolat, mely a világosság- és színjelet nem összekeverve, hanem külön érpáron vezeti. Csatlakozójaként általában 5-pines mini-DIN, vagy két BNC dugót használnak.

 

Elnevezés

Az S-Video rövidítés a Separate video szavakból származik, bár elterjedt a Super Video feloldása is. Ez utóbbi, együtt a tévesen használt "S-VHS csatlakozó" kiejezéssel abból ered, hogy ezt a fajta csatlakozást az S-VHS magnók vezették be a köztudatba.

 


MiniDIN-4 Connector Pinout 1:GND(Y) 2:GND(C) 3:Y 4:C

Technikai alapok

Komponens jel

A videojel átvitelére többféle megoldás létezik a kezdetek óta. A legkézenfekvőbb megoldás a keletkező három színjel (R, G és B, mint piros, zöld és kék) gammával korrigált (a képcső hibáinak kiküszöbölésére) jelének eltárolása lett volna, ezt azonban nem alkalmazzák, mert ehhez három teljes sávszélességű (PAL jeleknél 5,5MHz, NTSC jeleknél 4,5MHz) csatorna kellene, valamint külön kellene továbítani a horizontális és vertikális szinkronjeleket (un. RGBHV jel). Így készült el az YUV jel, mely egy világosság (Y) jelet (mely tartalmazza a szinkronjeleket is), egy U=B-Y és egy V=R-Y tartalmaz. Ez az RGBHV jelből egyszerű összeadással és kivonással előállítható, ráadásul az Y mint fekete-fehér kompatibilis jel is szerepel. Ráadásul a két színjel sávszélességét – a szem rossz színfelbontóképességét kihasználva – felére lehetett csökkenteni. Tulajdonképpen ez a lépés alapozta meg a Betacam és S-VHS magnók, és velük együtt az S-Video csatlakozó kialakulását.
Az YUV (vagy Y Pb Pr) a mai napig a professzionális átviteli forma. Csatlakozásához három BNC, vagy újabban három RCA csatlakozót használnak. RGBHV jelet továbbít a számítógép monitora (DB15 csatlakozón), és adott esetben a Scart csatlakozó is. Főleg az YUV csatlakozást nevezik Komponens csatlakozásnak is.

Kompozit jel

A tévéadásokhoz és az egyszerű videoátjátszáshoz az un. kompozit jelet használják, mely egyben továbbítja a világosság-, szín- és szinkronjeleket is. Ezt úgy érik el, hogy az előzőekben leírtak alapján előállított YUV jelből az Y-ra QAM modulációval rákeverik a két színjelet. A QUAM demodulálásához a szinkronjelek elé felkerül egy un. burst jel is. A kompozit jelet egy csatlakozón, általában egy BNC vagy RCA dugón továbbítják. Ez a jelfajta a legelterjedtebb, de a legtöbb kompromisszummal bíró.

S-Video jel

Az S-video jelet akkor vezették be, mikor a VHS rossz minőségét meglovagolva (és a Betamax-VHS formátumháború második csatáját megnyitva) a Panasonic bevezette az S-VHS rögzítést. Ez a világosságjelet (Y) feltranszformálta, és az alatta keletkező űrben helyezte el a két, összekevert színinformációt. Ez a jel tehát jobb a kompozit jelnél, mert a színjel nem zavar be a világosságjelbe, de a két szín összekeverése miatt roszabb a komponensnél.
Az S-VHS magnók jelének megjelenítésére és továbbítására vezették be az S-Video csatlakozót. Nagy sikert főleg Amerikában és Japánban hozott, míg Európában az RGBHV és hang jeleket is továbbító Scart csatlakozó háttérbe szorította. Ma főleg kis mérete miatt használják. Az S-Video jelfolyamot Y/C-nek is nevezik.

Csatlakozó

Az S-video a német mini-DIN csatlakozó 4 pólusú változatát használja. A kábel mindkét végén mindig papa dugó, minden berendezésben mama dugó található, függetlenül a jel irányától. A négy tű alatt egy műanyag vezető akadályozza meg a csatlakozó helytelen irányú bedugását. A tervezők nagy érdeme, hogy szemben az RCA és BNC csatlakozókkal, a video föld nem a csatlakozó saját házán, hanem saját földvezetéken záródik. Sőt, a további elszeparálás végett a világosság és színjelek független földelést kaptak. Az S-Video jelet korábban más csatlakozókon, például hét-(PC) és nyolc-(C64) tűs DIN dugókon is használták. Professzinális berendezéseken néha két BNC-n nyerhető ki az Y/C jel.
A legtöbb laptopon S-Video csatlakozó található, de szofveresen beállítható kompozit kimenő jel is. Ez esetben a két Y érintkezőn érkezik a kevert jel, és egy mini din-RCA adapterrel lehet a tévéhez csatlakozni. Ez az adapter tehát nem használható konverzióra!

 

VHS


VHS kazetta

A VHS (Video Home System) 1976-óta létező mozgókép-felvétel és -lejátszási technológiára vonatkozó szabvány, videokazettát kezelő készülékek számára. A japán JVC cég fejlesztése, ez a szabvány vált általánossá az otthoni felhasználók között az 1980-as évektől kezdve. A VHS kazetta ma már elavultnak számít, helyét fokozatosan átveszi a jobb minőségű, olcsóbban előállítható és strapabíróbb DVD lemez.

 


Felnyitva látható a szalag a VHS kazettában

 


VHS kazetta belseje

A VHS egyéb változatai

  • VHS-C (camcorderek számára kifejlesztett kisebb méretű kazetta)
  • S-VHS (Super VHS), melyet 1987-ben vezettek be, nagyobb képfelbontású mint a sima VHS.
  • S-VHS-C (a VHS-C super VHS változata)
  • D-VHS (digitális)

 

Műszaki specifikációk

  • Lejátszási/felvételi sebesség SP üzemmódban: PAL rendszerben 2,339 cm/s, NTSC rendszerben 3,335 cm/s.
  • Szalagszélesség: 12,70 mm (½ inch)
  • Jelátvitel: 3…3,5 MHz
  • Vízszintes képfelbontás: jobb mint 240 sor
  • Függőleges képfelbontás: PAL rendszerben 576 sor, NTSC rendszerben 486 sor
  • Frekvenciaátvitel: állófejjel: 100-9000 Hz +-3dB; forgófejjel: 20-20000 Hz +-1dB (jel-zaj arány: 42dB, ill. <72 dB) Forrás: wikipedia.hu